2005 tavaszán vásároltam egy forgalomból kivont négyütemű Wartburgot. Fiaimmal (akkor Andris 7 és fél, Attila már majdnem 10 éves volt) "családi vállalkozásként" bontásba kezdtünk és a bontott - számunkra felesleges alkatrészeket sikerült értékesíteni. Csak az alvázat, teljes kormány-futóművet és fékrendszerrel, első-hátsó homlokfalat a komplett világításrendszerrel tartottuk meg. Május 14-én egy sikeres magas tátrai hágómászást követően hazafelé ballagva sikeresen elszakítottam az Achilles-inamat és persze kórház, műtét, fekvőgipsz, járógipsz... és máris kint találtam magam a garázsban folytatva a Wartburg bontását. Frank Anti és Ivony János barátom - beteglátogatás ürügyén - összehegesztette az általam elképzelt új alvázkeretet és elképzelésem szerint átalakítottuk a kormánygép felfogatását is. Az egész "bulit" Andris fiam élvezte a legjobban.

Másfél év kihagyás után (bővítenem kellett a garázst) az Egressy Gábor Szakközépiskola 2006/2007-ben 12.k osztályos tanulói az "emelt szintű fizika oktatás részeként" nem voltak restek összekoszolni magukat. A sok-sok éjszakába nyúló és "fizika-délutánonkénti" tervezgetés nyomán kialakultak a hajtáslánc részletei. A kormányművet közel függőlegesre alakítottam át. Alapos korrózióvédelmi munkákat követően megkezdtük a kerékpárvázak felhegesztését és a hajtótengelyek felszerelését. A hátsó kerekek felfüggesztését Bálint István karosszérialakatos-kerékpárműszerész barátom hegesztette. Nyár elejére a középagyak a hajtókarokkal, valamint a kerékpár hátsóagyak a láncokkal is a helyükre kerültek. A Wartburg első futóművéből a féltengelyeket levágtam, az összes fékcsövet kicseréltem, a fékpedálhoz egy hosszú közel függőleges fékkart hegesztettem. Ekkor tolni és fékezni már lehetett.

A hosszú forró nyár után ismét összejött a "Nagy Csapat". Az immár 13.k kemény magja ismét nekilátott a munkának. Ennek eredményeként 2007. szeptember 15-én 18 órakor történelmi pillanatnak lehettünk tanúi. Nem kis örömünkre megmozdult a Gálya. Ugyan még csak két ember ereje hajtotta - ők is csak nagyon óvatosan -, de mozgott! (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy félórával korábban már történt egy sikertelen kísérlet egy ember erejével, de a hátsó agy recsegve-ropogva megadta magát és a bicajváz hátsó villáját elgörbítve kiugrott helyéről.) Számításaim szerint a kerékpár hátsó agyra függőlegesen lefelé 400kg tömegű test súlyát meghaladó terhelés jut. Ennek megfelelően kell majd alátámasztani. Az ejtőpapucsos rendszer számunkra reménytelenül gyenge. A kerékpár hátsótengelyek függőleges irányú rögzítését a csomagtartó és a sárvédőpálca rögzítésére szolgáló lyukakhoz erősített acéllemezekkel oldottuk meg.

A Wright fivérek 1903-as technika történeti eredményéhez hasonló fontosságú (bár annál sokkal jelentősebb) eseménynek lehettek tanúi egy észak-pesti utca lakói. Szombat délutáni napsütésben sétálók és "gyanútlan" autósok döbbenten látták, ahogy 3 biciklista 2 gyerek társaságában teker a jó tempóban haladó furcsa szerkezeten.

Eddigi tapasztalatink alapján rövid távon, sík úton akár 2-3 ember is képes megfelelő tempóban haladni a Gályával. A jármű felgyorsítása persze extrém erőkifejtést igényel. Az erőátvitel még jelentős finomításra szorul a bizonytalanul futó láncok miatt. A kormányzás - 3 felnőtt + 2 gyerek súlyával - kifejezetten könnyed volt. (Talán túlságosan is.) A fékezés adott tömeggel 15km/h-ra becsült sebességnél hatékonynak bizonyult. Fordulékonysága meglepően jó. Ami már kezdetben is nagyon hiányzott, egy méretes visszapillantó tükör. (És persze a sebességmérő. Ezért gyorsan felhegesztettem a GPS tartót.) Egyelőre ennyi a tapasztalat. Biztonságból a kerékpárvázak rögzítését még megerősítjük, az erőátvitelt finomítjuk, láncfeszítéseket kell megoldani... ...és majd írom a további híreket.

(Nagyot hajráztunk, de nem sikerült a szeptember 22-i Autómentes Napra elkészülnünk, de azért sikeresen mentünk egy kört. Ezt videón is megörökítettük.)

Nyakunkon a Föld Napja. Hatalmas hajrába kezdtünk. (Április 20-ra el kell készülnünk- a CM rendezvényt ápr. 22. kedd helyett vasárnap tartják.) Ha valahol, akkor ott kell bemutatkoznunk a Városnak. Az esély kicsi, hogy elkészülünk akkorra, de meg kell próbálnunk.

Meg is lett!