Egyelőre(?) csak néhány kavargó gondolat... ruháink mosását úgy terveztük, hogy eső mossa, a nap és szél szárítja. Ebből csak az áztató-, mosó- és öblítőprogramok váltották egymást.

Mindezek mellett a csapat hihetetlenül nyugodt (számomra túlságosan is), a hangulat baráti, szinte már családias volt. Nem volt kitörő lelkesedés, de elmaradt a tartós, extrém terhelést mindig kísérő hisztis jelenetek sorozata is. (A túravezető 12. napi kiadós napszúrását kivéve.)

Közel negyedszázados műszaki szakközépiskolai tanítás után néha értetlenül álltam a gimnazisták számomra szokatlan műszaki gyakorlatlansága előtt. Számukra a bicajszerelésben semmi sem nyilvánvaló, de szorgalmasan tanulgatták a mondókát: "Balra nyit és jobbra zár minden csavar minden zár. (persze kivéve ha balmenetes)"

Balra nyit és jobbra zár... Balra nyit és jobbra zár... " Anna is erre emlékszik, meg néhány gondolatra vagy talán inkább érzésre a közösen eltöltött 16 napról.

Egy-két száraz adat (legalább az adat száraz): Több, mint 1400 megtett kilométer és kb. 13000 m szintemelkedés.
(a fenti adatok NEM elírások, GPS-szel rögzített adatok)

Bár a számok nagynak tűnnek, valahogy mégis ez a túra nem tűnt nehéznek. Az eső eleinte egy kicsit valóban sok volt, de a hágók nem voltak nehezek. Nem volt a "minek jöttem én ide" érzésem. (Legfeljebb amikor néha kerékpárútra tévedtünk.) Egyszer sem jutott eszembe a hágókon szokásos "csak egyszer jussak fel, soha többé nem szervezek ilyet".
A túrán résztvevő diákokat csak dicséret illeti. Ennyire fegyelmezett csapattal még sosem voltam túrázni. Aki néha (néha???) egy kicsit gyengébben nyomta a pedált az is derűsen fogta fel, (lásd Ákos visszaemlékezéseit)
Hoang a társaság motorja,
Anna a társaság mosolya volt.

Köszönöm, hogy eljöttetek.

Néhány kép csak ízelítőül. Amit láttunk, azt úgysem lehet visszadni...

Most éppen Hallstattban ázunk (már második napja)

2009. március 18.