A kerékpáros szakosztály története
Egyszer - valamikor még a pattintott kőkorszakban - volt, hogy egy szakállas ősember -
egyesek szerint a fizikatanárok őse - kirándulni vágyott. Hosszú heteken, hónapokon át
törte a fejét hogyan juthatna gyorsan, könnyűszerrel távoli tájakra. És akkor elkészítette a
kerékpárt. (A „MŰ” és büszke alkotója az
előző oldalon látható.)
A kerékpározás akkoriban igen nehéz vállalkozás
volt, ugyanis könnyebb volt otthon hagyni, mint menni vele. Az utazás
vágya azóta talán még erősebb lett és
a mérnökök, fizikusok sok új elemmel gazdagították
ezen népszerű járművet. A kerékpárt
hajlított kormánnyal és klipsszel látták
el, a kerekeket a kisebb gördülési ellenállás
miatt vékonyabbra cserélték, sőt patkóféket
is tettek rá, az emelkedők könnyebb leküzdése
érdekében első és hátsó sebességváltót
szereltek fel, és ha az emelkedőn felfelé netán
valaki megszomjazna, a kulacsok sem hiányozhatnak. Az eredmény
- mely híven tükrözi mind korunk technikai színvonalát,
mind alkotójának leleményességét - itt
látható.

A képet látva nem csodálkozhatunk azon, hogy a
biciklisták igen optimista emberek. Velünk is így fordulhatott
elő, hogy minden év tavaszán felkerekedtünk és
nekivágtunk a hegyeknek. Ma már a szakosztály tagjai
sok száz (van aki sok ezer) túrakilométert tudhatnak
maguk mögött. Bár van aki az első túráin
többet tolta a bicajt, mint ült rajta. Ha úgy érzed,
Te is ilyen optimista vagy és szereted a természetet, a jó
levegőn való rendszeres, intenzív mozgást,
a jó hangulatú kirándulásokat, akkor köztünk
a helyed. új tájakat, városokat ismerhetsz meg, az
ismert helyeket egészen más nézőpontból
láthatod.
Túráink mottója - Benedek István nyomán:
" A járt utat a járatlanért mindig hagyd el! "