Legutóbbi frissítés 2000. 02. 22.
Lassan a bicajom is frissítésre szorul...
Az én kerékpárom "véletlenül" lett EZ. Az egykori "Vörös" Csepel hosszúvázas
Maraton nevű félverseny/országúti modelljét 93-ban, használtan, olcsó ára miatt
vettem meg. Az eredeti tízsebességes gép a sok ezer (a mai napig kb 40 000)
kilométer tapasztalata alapján alaposan átalakult. Természetesen a mai napig
sem vagyok megelégedve vele. Mindig alakítok rajta valamit - néha persze nem
az előnyére, annak ellenére, hogy a funkciója a mai napig nem változott.
(Mindennapi munkábajárás, közlekedés, "rövid" egynapos és hosszútávú túrázás.)
Átalakításaim zömét Dr. Nagy Sándor Bicajos könyve és a
szintén tőle származó Kerékpárosok könyve alapján végeztem.
(Minő véletlen, hogy Nagy Sándor tanár úr egyetemi TDK témavezetőm volt.
Kezdettől fogva a legnagyobb kényelmet
nyújtó kormányszivaccsal közlekedek - no meg egy NDK mechanikus sebességmérővel
(ami majdnem egy évet kibírt). Kezdő kerékpárosként (akkor voltam 37 éves)
a 42/22 fogszámú áttétellel még a városi felüljárókat is meredeknek éreztem.
Első csere ezért a racsnit érintette. (14-32-es hatosra.) A gyárilag szerelt
Sachs-Huret országúti hátsó váltó természetesen nem volt képes végigváltani
ezt a széles tartományt. Az új beszerzés a montikról ismert Shimano 100GS.
Így már a Pest környéki dombokon, sőt a Pilis szerpentinjein is vidáman
kerekeztem. (Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy egy kicsit kezdtem
belejönni a bicajozásba.) Dobogókőn már úgy gondoltam, hogy talán külföldre is
el lehet menni ezzel a kerékpárral. Nagy Sándor útmutatása alapján 28-38-48
fogszámú Biopace hajtóművet szereltem fel. A gyári csomagtartóra, hátra
háromrekeszes táska, előre térképtartós kormánytáska került. Kékestető,
csomagostól már némi büszkeséggel töltött el. (Nem kellett a tejes áttétel
tartományt kihasználni. Ezen a túrán már lassan megtanultam sebességet váltani.)
Az első, 93-as alpesi túrán kiderültek a járgányom alapvető gyenge pontjai.
1. A bicajra nem szabad annyi csomagot rakni, hogy eldőlése esetén csak daruval lehessen felállítani. 2. A krómozott acélfelni lehet, hogy nagyon szép, de szakadó esőben csak a lábfékben lehet bízni (ti. a cipő talpát jó erősen az aszfaltra kell nyomni). 3. A lemezből, peremezéssel készült kerékagyat az "edzett pesti túrázó" elöl 28, hátul 32 áttétellel egyszerűen széttekerte. (A racsni oldal néhány miliméterrel előbbre járt mint a másik. Út közben nem értettem miért törnek sorozatban a küllőim.) Két év belföldi túrázás után a GÉP átépítve (alufelnik, új, jó formájú fékkarok, száműzött lemez kerékagyak - ugyanis sikerült még kettőt széttekerni mire rájöttem mi az oka); újabb alpesi túra. A gyárilag szerelt favorit fék a 10-20km hosszú 10-12%-os lejtőkön reménytelenül gyengének bizonyult. (Számolj csak utána mekkora szinteket zuhantunk!) Az eddigi öt alpesi túra, a sok-sok belföldi túra és a mindennapi közlekedés tapasztalatai alapján a jelenlegi "Csepel" kerékpárom egy kicsit nehézre sikerült, de fő jellemzőiben már megfelelő.
Dr. Nagy Sándor: Bicajos könyv
Dr. Nagy Sándor: Kerékpárosok könyve (Bicajos könyv II.) A szerző tollából azóta a két könyv egyesítése is több, átdolgozott kiadásban megjelent "Új! Bicajoskönyv" címen Dr. Nagy Sándor: Új! Bicajos könyv Oldal tetejére |